Az első gyermekemnél nem készültem fel a szülésre, olyan volt a hozzáállásom, hogy „hisz ők majd ott valahogy megoldják ". Sokáig tartott, amíg lelkileg és fizikailag is megbirkóztam a gátmetszéssel és azzal is, hogy megdöbbentett a fájdalom lefolyása és intenzitása, amely elől nem tudtam elmenekülni. Amikor másodszor estem teherbe, már nem akartam újra átélni azt az érzést, hogy nem tudom kezelni a helyzetet, hogy minden rajtam kívül történik és valójában külső segítség nélkül nem is tudom, hogy mit tegyek, hogy megszüljem a gyermekem. A második szülésnél a felkészülésem főhőse az Aniball volt. Az első gyermekemnél még nem ismertem ezt az eszközt, most pedig mindent meg akartam tenni a fájdalommentes szülésért. 12 cm-rel kezdtem és a kitolásnál mindenem fájt, az izmaim és a gátam is. Egy hónappal később (egy héttel túlhordtam) hihetetlen, 35 cm-es méretet gyakoroltam be, szemrebbenés nélkül, tehát a gátmetszés nem is került szóba (a kicsi fejének kerülete 36 cm volt), de ami a legfontosabb, nagy lett az önbizalmam. Már tudtam, hogy milyen lesz, hogyan kell nyomni, mikor kell ellazítani, mikor kell belehúzni, teljesen másképp kezdtem érzékelni a testem „ott lent”, és a szülésem fantasztikus volt. Álmaim szülése. Az összehúzódások ugyanolyan erősek és fájdalmasak voltak, mint az első gyermeknél, de már tudtam, hogy a fájdalmat a helyes légzéssel, a megfelelő ráhangolódással a kisbabára és a jó pszichikai állapottal ki lehet bírni, amelyet az Aniballal való felkészülés biztosított nekem. Köszönöm Önöknek az Aniballt! Ez volt a lehető legjobb befektetésem.